Ködös délután szerelmed szemébe merengsz ágyadon, végigtekintve csodálatos testét, mely örömed legerősebb forrása volt az elmúlt 1-2 órában, és hirtelen bizonytalanság fog el. Nem vagy biztos semmiben és senkiben. Kíséred le szótlan őt az állomásra, s ő minduntalan kérdezi, hogy mi lelt téged. Kedvetlenül válaszolod: semmi. Kedvesed érzi a levegőben, hogy szívedet komoly teher fojtogatja, végül kibököd. Megkérdezed, hogy boldog-e melletted, erre ő azt feleli, igen. Viszont te boldogtalan vagy. Ezt vele is megosztod. Téveszméid, beképzeléseid olyan szinten tönkretették józan eszed, hogy kést vágsz annak a lánynak a szívébe, ki téged nagyon szeret. Nem tudod mi mondatja veled ezeket az abszurd retteneteket, mégis hagyod, hogy áramoljanak belőled a gyilkos szavak. A lány kérdezi, hogy szakítsatok, szüneteltessétek, de te azt válaszolod, hogy szereted, és nem akarod elveszíteni.
Előző konfliktusotok óta megváltozott benned valami. Úgy érezted nem szereted, de most csak zavarodottságot érzel.
A lánynak ezzel már két sebből vérzik a szíve. Egyik sebet a bizalmatlanság tőrje szaggatta fel, másikat a téveszméid által keltett bizonytalanság.
Végül az állomásra értek, érzed, hogy nagyon megbántottad, ránézel, elmondod neki mennyire szereted, és kéred, hogy nehéz időszakodban jobban szeressen. De most a bántott női szív sötét erőkkel készteti szerelmeid szemeit szűk pupillákra és könnyes szemekre. Hiába csókolod meg és próbálod menteni kirohanásod által létrehozott nyomorúságos helyzetedet, hirtelen fájdalommal és csalódottsággal eltelített szemei térdre kényszerítenek. Képtelen vagy szólni, képtelen vagy tenni. Végül a mozdony süvítve jelzi, hogy találkozásotok véghez közeledik és te magadra maradsz. Szerelmed csalódottan csókot lehelve ajkadra távozik.
Hazafele úton nem tudsz lépni anélkül, hogy könnyeid tengere el nem áztatná el őszi kabátod gallérját, és a semmiből hirtelen megvilágosulsz. A gondolat kőkeményen szívedbe vág és ismét a földre kerülsz. A lány ki 1 órája mindenét odaadta te örömödre, szerelme egyik legbecsesebb jeléül, most fájdalommal a szívében tér haza. Talán ki a legjobban szeret a világon, megbántottad azzal, hogy képtelen voltál vele megosztani problémáid, és képtelen voltál őt kételyek nélkül, bizalommal szeretni.
És mindkét félnek fáj. Sírsz, s dühös vagy. Egyre biztosabb vagy benne, hogy nem tudsz nélküle lenni. Az illata az ágyadon, amire imádtál kelni és elaludni, most a pokoli fájdalom szaga. Belátod, hogy ő nem csak egy lány a sok közül. Ő a társad, a szerelmed. A szeretet sok mindent kibír, hiszen világmegváltó ereje a szívetekben lakozik.
De a szívnek idő kell újraépülni, újra bízni. A következő nap képtelen vagy vele kapcsolatba lépni. Szégyelled magad és félsz. Nincs erőd semmire. Ismét a barátaidra vagy utalva.
Bízol szerelmetek erejében, és ezzel bízol benne és képes vagy bízni magadban is. Van amikor drasztikus helyzetek kellenek ahhoz, hogy felismerjük, hogy rossz úton járunk és igazából egy csak egy hajszál választ el minket a feltétel nélküli boldogságtól.
Egy hajszál, melyet önmagunknak nevezünk.
